Most így frissen, melegében, mert tegnap este fejeztem be a sorozat következő kötetét. Azt hiszem az idei évre ez lesz a befutó, bár még nem kiabálom el, sok könyv van még hátra az év végéig. Minden esetre most sem csalódtam.
A Vaják könyvek harmadik része már egy kicsit különbözik az előzőektől. Itt már nem, mint visszaemlékezéseket olvashattam, hanem folyamatosan haladt a cselekmény, és már nem is feltétlenül maga Geralt, a Fehér Farkas állt a középpontban. Úgy érzem, itt már komolyabb dolgokra készült elő az író, persze a könyv úgy lett befejezve, hogy egyértelműen lesz folytatása a sztorinak. Ezért is kíváncsian várom a következő kötetet.
A Tündevér már sokkal mélyebben foglalkozik Ciri sorsával, életével, jövőjével, meg úgy az egész földrész ügyes-bajos dolgaival. Már komoly politikai fogásokról is olvashattam, királyok tanácskoztak, stratégiai érdekek ütköztek. Betekintést nyerhettem a híres Vaják fészek, Kaer Morhen hétköznapjaiba, ahol a vajákok nevelése folyik. Tetszik, hogy Geralt – bár a Netflix sorozatból másképpen tapasztalja az ember – nem az a teljesen érzelemmentes „hős”, hanem sokszor megmutatkozik, igen is képes odaadással lenni emberek, boszorkányok és a saját „gyermeke” iránt is. Néha nem tudom eldönteni, hogy őt most hősnek, vagy egy anti hősnek szánta Sapkowski. Minden esetre jó kis karakter.
Viszont ebben a részben tényleg Cirire kerül a hangsúly, és természetesen – legnagyobb örömömre – felbukkan kicsit érdemibb pozícióban Yennefer is. Kíváncsi vagyok, hogy bizonyos könyvbéli jeleneteket majd hogyan szándékoznak egyszer vászonra vinni majd a filmsorozat készítői. (Persze, persze, nem vonok semmiféle párhuzamot, mert tudjuk, hogy a könyv sokkal jobb, mint az adaptáció.)
Olvasás során több kedvenc idézetet is kiszemezgettem magamnak, mert volt bennük valami, amit rá tudtam húzni kicsit a mai világra, és elgondolkodtatott. A beszámoló végén leírom mindegyiket.
Mivel e-bookról olvasom, néha nem tudtam eldönteni, hogy a központozási és helyesírási hibák, amiket találtam, azok csak ebben a formában vannak jelen, vagy magában az eredeti műben is, bár kimondottan nem voltak zavaróak, azért feltűnt. A másik, amit észrevettem (ez néha félreértéseknek adott okot), hogy néhány helyen a párbeszédek furcsán voltak tagolva. Volt, hogy kicsit belekeveredtem a ki monda, kinek mondta dolgokba. Néha megkívánta volna az mondatok közti egyéb információk beszúrását.
Persze a fentiek csak amolyan formai hiányosságok. A történet ezekkel együtt is élvezhető volt, érdekes, a vége meg olyan hogy; „mikor jön már a következő rész?”. Szóval amint lehet, felcsapom a folytatást, mert már nagyon érdekel, hogy mi lesz a szereplőkkel. Főleg talán Yenneferrel és Geralttal.
Kedvenc idézetek:
„ – El kellett ennek jönnie egyszer – jelentette ki hirtelen az ősz hajú druida. – Így kellett történnie. Elfelejtettük, hogy nem vagyunk egyedül ezen a világon, hogy nem mi vagyunk e világ közepe. Akár az ostoba, lusta, telhetetlen kárászok az iszapos tóban, nem hittük, hogy a csukák léteznek. Engedtük, hogy a világunk, akár ama víztározó, eliszaposodjon, elmocsarasodjon, ellustuljon. Nézzetek csak körül: mindenütt bűn és gaztett, kapzsiság, haszonvágy, viszály, békétlenség, erkölcsi hanyatlás, a tisztelet hiánya bármiféle értékekkel szemben. Ahelyett, hogy élnénk, ahogyan a Természet parancsolja, pusztítani kezdtük ezt a Természetet. És mink van most?”
„A tolerancia hiánya s a babona mindig is a csőcselék osztályrésze volt, s úgy vélem, sosem lesz lehetséges gyökerestül kiirtani azt, mert éppoly örök, akár az ostobaság maga. Ott, ahol ma hegyek tornyosulnak, tenger lesz egyszer, ott, ahol ma tengerek fodrozódnak, egyszer pusztaság lesz. De az ostobaság ostobaság marad.”
„ – Egyáltalán nem. Coën átgyúrt, és rögtön vissza is rakott a gráblára. Így kell, tudod? Különben elkapod a félelmet.
– Mi?
– Elkapod a félelmet – ismételte büszkén Ciri, és félresimította a homlokából hamu szőke üstökét. – Nem tudod? Még akkor is, ha történik veled valami, akkor is azonnal vissza kell pattanni a szerre, mert különben félni fogsz, akkor fene se lesz a gyakorlásból. Nem szabad feladni.”
Könyv.Pont 
2 című bejegyzés “Vaják (3) – Tündevér” gondolatot, hozzászólást tartalmaz