Sor került az idei év harmadik könyvklubjára, amikor is, idén először, már egy közös könyvről is tudtunk beszélgetni a havi témán kívül. Mostanra tehát ezek lettek a „házi feladatok”:
Könyv egy klasszikus magyar szerzőtől, akitől még nem olvastál
Duncan Shelley: Amer tánca
Kimondottan nagy örömmel töltött el, hogy a könyvklub összes résztvevője el tudta olvasni a közös könyvet, így sokrétű véleménycsere alakulhatott ki. Ráadásul egy olyan résztvevő is akadt, aki nagy Amer történetrajongó, így részletesebben tudott mesélni a szerzőről és az általa megírt sorozat egy-egy darabjáról. Így esett, hogy még egy kis felolvasás is belefért, az Amer hite című kötetből, ami, az eredeti olvasmányunkkal együtt beindította a találgatásokat, és az eszmecserét rengeteg szinten. Érintettük a pszichológiát, szociológiát, még a politikát és a jelen egészségügyi helyzetet is egy kicsit.
Amit az Amer táncáról mondtunk:
„Könnyű olvasmánynak tűnik, de annál mélyebb dolgokkal foglalkozik.”
„Egyfajta mesébe bújtatott pszichológia felnőtteknek.”
„Érdemes többször újraolvasni, hogy minden leérjen bennünk, amit olvastunk, mert sűrítve tartalmazza a fontos dolgokat.”
„A könyv megmutatja, hogy mennyire már mindenkinek a valóság.”
Duncan Shelley könyve után rátértünk a klasszikus szerzők témájára is, ahol ismét csak úgy dőltek belőlünk a különböző könyvcímek, és hallhattunk olyan szerzőkről is, akiket mondjuk nem az iskolában ismertünk meg tanulmányaink során. Íme, néhány könyvajánló a részvevőktől:
Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb
„Az 1940-es években játszódó történet, egy árva kislányról a német bevonulás idejéből. A főszereplő karaktere kissé elnagyolt volt, ám a történet élvezhető annak ellenére, hogy kevésbé tudtam azonosulni magával a korral/korszakkal.”
Passuth László: A lombard kastély
„Passuth regénye nekem kicsit kínlódósra sikerült, de másik könyvével is megpróbálkozom majd, mert szép történelmi témájú könyvei vannak. Ebben a kötetben a művészet és a festmények kaptak hangsúlyt, ám furcsa érzés volt, hogy nem tudtam behatárolni pontosan melyik korban is játszódik a történet.”
Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes
„Olyan könyvet kerestem, ami nem tipikusan Gárdonyi, amiről nem az iskolában hallottam. Ráakadtam az Öreg tekintetesre, ahol egy vidéki földbirtokos felkerül a fővárosba és ott kell boldogulnia. Nagyon ajánlom mindenkinek, mert szép történet.”
Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának
„Aki újonnan ismerkedik Szabó Magdával, neki nem feltétlenül ezt a könyvet ajánlanám kezdésnek. Mindazon által szép történet Magda férjének életútjáról, sikereiről, közös életükről.”
Ahogy a klasszikus szerzőkről beszélgettünk, felmerült, mennyire kétesélyes az, hogy megszereted-e az adott könyvet vagy sem. Érdekes volt tapasztalatot cserélni a többiekkel, nekik mennyire sikerül azonosulni akár a történettel, akár a szereplőkkel, mert néha nagyban befolyásolhatja a véleményünket a könyvről az is, hogy az adott kort, vagy korszakot mennyire értjük meg és milyen mértékben tudjuk a szereplő bőrébe képzelni magunkat.
Számomra a könyvklub egyik legszebb pillanata volt, amikor egy gyerekkori történet került elmesélésre. Ahogy Gárdonyi neve szóba került, a jól ismert Egri csillagok mű sem maradhatott ki a beszélgetésből. Amíg a legtöbbünknek nem volt éppen kellemes élmény, mert ugyebár ez kötelező olvasmány, addig másnak ez határozta meg a gyermekkorát, mivel a nagypapája egyik kedvenc könyve volt, akit kicsinek nem ismerhetett, és így számtalanszor újra és újra elolvasta a művet, amikor a nagyszülői házban járt.
Összességében a harmadik könyvklubon is egy tartalmas beszélgetés kerekedett, és a következő alkalom is hasonló izgalmakkal kecsegtet, mivel a húzott téma nem más, mint;
Egy gyermek szemszögéből íródott könyv
a közös könyv pedig;
Véronique Petit: Abel szava
Mind a téma, mind pedig a kötet érdekes dolgokat hozhat magával.
Könyv.Pont 