fantasy, Kalandregény, kortárs, novella

Vaják (2) – A végzet kardja

Az első részhez hasonlóan ezt a „kötetet” is extra gyorsan sikerült elolvasnom. Azt hiszem kicsit beszippantott a Vaják világa. Mondjuk, erről erősen tehet a sorozat is, amit még tavaly Karácsonykor néztem meg, és amit, míg a könyvsorozat második kötetét olvastam, szép lassan másodszorra is megnéztem, az eredeti szinkronnal. Meg kell mondanom, sokkal jobban tetszik úgy, mint magyar hanggal. Viszont nem erről akarok beszámolót tartani, hanem a könyvről.

Mivel az e-book olvasómra töltöttem rá az egész sorozatot, kicsivel könnyebben cipelem magammal, így az történt, és szerintem ezért is értem hamarabb a végére – meg, persze azért mert érdekel a sztori – mert munkába jövet-menet ott volt a kezemben. Reggel első dolgom volt a buszon előszedni a táskámból, még az idő is gyorsabban telt olvasás közben.

A végzet kardjának tagolása jobban tetszett, mint az első résznek az elosztása. Egy-egy történés jobban ki volt fejtve, kevesebb időbeli ugrást tapasztaltam. Mikor elkezdtem, elhatároztam, kiírok néhány kedvenc idézetet, viszont erre a célkitűzésemre nem sikerült odafigyelnem, annyira lekötött a cselekmény. Bár a könyvek eddig csak Ríviai Geralt szemszögéből mutatkoznak meg, számomra annál érdekesebb, pláne úgy, hogy mellette láttam a sorozatot is (és már megint óhatatlanul hasonlítgatok). A kedvenc karakterem még mindig Kökörcsin, ezen nem sok minden fog változtatni, egyszerűen annyira lökött. Meg persze Geralt. Az ő karakterénél kimondottan szeretem, hogy sokszor nem tudom eldönteni most komplett hülye, vagy egyszerűen csak jól hazudik saját magának saját magáról. Ezt még nem döntöttem el teljesen, remélem az elkövetkező kötetekben jobban állást tudok foglalni egyik vagy másik mellett. A Yenneferrel való viszony is sokkal jobban átérezhető a könyvben. Sok olyan dologra derül fény Geralt elmélkedéseiből, ami a sorozatból nem (utálom magam, hogy megint hasonlítgatok, viszont emellett a szál mellett nem lehet másképpen elmenni, bocsi).

Ami viszont az eddigi olvasás alapján nagyon feltűnt, az a főhős vívódása az érzelmeivel. Mert a vajákoknak nincsenek érzelmeik. Legalább is mindenki így tudja. Szerintem vannak, csak maguk sem hiszik el. Kíváncsian várom, hogyan folytatódnak a kalandok, mi lesz Geralttal és Yenneferrel, és most már komolyabban képbe került a kis Cirilla hercegnő is, akit a sors rendelt a vaják mellé.

Most éppen más témájú könyvet lapozgatok, de hamarosan elkezdem a harmadik részt is, ami a Tündevér alcímet viseli. Erős a gyanúm, hogy azt is ugyan olyan gyorsan fogom kivégezni, mint az első két könyvet.


A Vaják sorozat előző kötetéről itt találsz beszámolót:

Vaják (1) – Az utolsó kívánság

1 című bejegyzés “Vaják (2) – A végzet kardja” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s