Elérkeztem a sorozat feléhez. Azt kell, mondjam, ez a kötet sem okozott csalódást. Nagyon bele tudtam merülni az olvasásba. A második és harmadik részhez hasonlóan, ennél a könyvnél is már folyamatosan megy a cselekmény, bár kevesebb, ám nem csekélyebb szerep jutott Geraltnak, annál több viszont Cirinek és Yennefernek.
A megvetés idejében előtérbe került már a politika, a csatározások, a háborúskodás szele ismét végigsöpör az uradalmakon. Ezt a rész annyira nem tudtam követni, hogy ki, kivel paktált le, vagy kivel ellenségeskedik a legjobban. Talán azért mert a történelem amúgy sem az erősségem, és a politikát sem szívlelem túlságosan. Azért a lényege érthető volt. Háború lesz.
Aminek nagyon örültem, hogy végre beleláthattam Cirilla fejébe, jobban, közelebbről került elém a Cintrai birodalom örököse. Leginkább a kitartását csodálom, és a talpra esettségét, no meg a találékonyságát. Kíváncsi vagyok a további karakterfejlődésére a következő könyvek során.
A Geralt és Yennefel szálról pedig annyit, hogy: NA VÉGRE …
Nem, nem fogom elárulni, mert annak nem lenne jó vége, meg én sem szeretem, ha lelövik a poént. Annyi elég, hogy pikáns és bonyolult dolgoknak nézünk elébe velük kapcsolatban. Bár Yennefer, úgy vettem észre sokat „szelídült” az első kötetekhez képest, és Geralt is változott, már talán akkor is amikor „apa” lett, és pártfogásába vette Cirit.
Összességében egy lendületes, egyszerre romantikus, kicsit kétségbe ejtő folytatása ez az eddig olvasottaknak. Megéri végigizgulni az ármánykodásokat a királyok és varázslók között, látni a varázslók és varázslónők képmutatását egymás iránt, és együtt harcolni a kedvenc szereplőkkel a megpróbáltatásaik során. Mert ez a könyv bővelkedik akadályokkal mindenki számára, viszont a jó dolgok is sokszor megesnek.
Alig várom a folytatást.
Kedvenc idézet:
Téged választalak hát, hogy az
enyém légy és én megtartsalak, a
szebb és rútabb sorban,
legjobbra és legrosszabbra,
nappal és éjjel, betegségben és
egészségben, mert teljes
szívemből szeretlek téged, és
esküszöm, szeretni foglak örökké,
míg a halál el nem választ.
Ősöreg esketési formula
A szerelemről vajmi keveset
tudunk. A szerelemmel is úgy
van, mint a körtével. A körte
édes, és van alakja. Próbáljátok
csak meghatározni a körte
alakját.
Kökörcsin, Fél évszázad költészete
Könyv.Pont 
1 című bejegyzés “Vaják (4) – A megvetés ideje” gondolatot, hozzászólást tartalmaz