Az idei év első könyvklubja a Rómer házban. Már nagyon vártam, hiányzott a társaság, és már kíváncsi voltam, hogy kinek mi a véleménye a feladott kötetekről. Még novemberben a következőket húztuk:
Az előbbi egy önfejlesztő, pszichológia könyv, az utóbbi egy, az északi népek történetét elmesélő leírás, konkrétabban a Völsungok története.
Mint minden alkalommal, most sem értettünk egyet mindenben. Kinek ez tetszik, kinek az, ettől szép a beszélgetés. A legmegosztóbb könyv talán Louise L. Hay kötete volt. A klubunk egyik fele nem igazán vonzódik az önsegítő könyvekhez, a másik fele, hát, talán is-is. Ennek ellenére magvas eszme- és tapasztalatcsere alakult ki a pozitív gondolkodás hatásairól, és hogy kinek lehetne ajánlani a könyvet, vagy, hogy éppen kinek is szól az most pontosan.
A Völsungok történetét bemutató leírás többeknek tetszett, az én beszámolómat róla itt olvashatjátok bővebben. Hozzá kell tennem, hogy én csak ezt a kötetet olvastam (a másikra egyéb olvasmányaim mellett nem került sor).
A beszélgetések elején kicsit szóba kerültek a szerzők, fordítók is. Egy kicsi életrajz, hogy színesebbé tegye a könyvek hátterét, vagy, hogy megtudjuk belőle, miért is születhettek meg az adott olvasmányok. Érdekes volt, főleg hogy én az a fajta vagyok, aki csak a könyvre koncentrál, a szerzőnek ritkán szoktam utána nézni.
Mire végeztünk, és eljött a következő alkalomra való húzás ideje, már meghaladtuk a 2 órás beszélgetést. Plusz sikerült megint kihúzni egy önfejlesztő könyvet, így egyetértettünk abban, hogy 2 helyett 3-at vállalunk be, mert lesz, aki nem fogja elolvasni a „segíts magadon” típusú alkotást.
Februárban ezeket fogjuk kibeszélni:
Cigányút/Fulladás (Chuck Palahniuk)
Ne aggódj, tanulj meg élni (Dale Carnegie)
A lét elviselhetetlen könnyűsége (Milan Kundera)
Terveim közt szerepel mind a háromnak az elolvasása, bár nem tudom, hogy mennyi fog beleférni. Remélem mindegyik.
Könyv.Pont 