Kardos Margit disszidál (Szentesi Éva)

Szentesi Éváról talán akkor hallottam először, amikor még a könyvesboltban dolgoztam, és megjelent a Hamvaimból című kötete. Nagy siker volt, rengetegen keresték. Jobbára, azt hiszem a borítója miatt maradt meg az emlékezetemben. Most egy másik kötetét olvastam el, bár az előbbit is kivettem a könyvtárból.

Ugyan a találkozón nem tudtam ott lenni, egy kismadár megsúgta, hogy milyen címeket húztak a többiek a Rómer könyvklubon. Az egyik ilyen a Kardos Margit disszidál, jobban mondva egy Szentesi Éva kötetet kellett elolvasni, mindegy hogy melyiket. Én ezt választottam, a másikat most nyomasztónak éreztem olvasni.

Igazából hamar a végére értem, általában reggelente a buszon olvasgattam munkába menet. Nem az a nagyon elmélyülős könyv, vagy csak kevésbé figyeltem oda. Pár oldalas novellák, a fülszöveg alapján az írónő életéből vett történetek. Furcsa módon kicsit az volt az érzésem egy-egy történet olvasása közben, mintha az édesanyám mesélné a gyerekkorát. Nem maguk a történtek, inkább az előadásmód miatt. Volt néhány rész, ami kimondottan tetszett, ezeket be is jelöltem magamnak, nehogy elfelejtsem. Ilyen például a Karácsony, Pletyka című fejezetek, és ami talán a legjobban tetszett, mert kiegészítették egymást:

Péterfy-Novák Éva: Csokiszív

Csokiszív II.

Ez a négy novella maradt meg bennem a leginkább. Jól érzékeltetik a mai világot, és a benne lévő nő-férfi viszonyt. Különösen a Csokiszív duó, ami egy szerelmi háromszög női oldalait mutatja be. A kedvencemnek jelöltem meg, annyira találóra sikerült.

Az egész kötetre vonatkozóan azt hiszem, megérne egy újra olvasást, mivel sokszor éreztem, hogy elkalandoztak a gondolataim, így nem is annyira teljes az élmény. Viszont hamar kivégezhető, akár esténként egy-egy fejezet elalvás előtt. Nem érzetem mélyen szántó írásnak, viszont az életet mesélte el, olyannak, amilyen.

---