Völsunga saga (Északi források sorozat)

A könyvklub jóvoltából került a kezembe ez a kötet. Magamtól szerintem meg sem találtam volna, pedig szeretem a mitológiai történeteket és mondákat. Főleg amiben istenek, szörnyek és miegyebek vannak. Ez a könyv még 2019 novemberében lett „feladva” olvasásra a Rómer könyvklubban. Nem sokkal a klubnap előtt sikerült befejeznem az olvasást.

Maga a történet, vagyis az északi népek egyik családjának történetét tartalmazza a könyvecske, konkrétabban a Völsung nemzetségét. Érdekes volt a fordító előszavát olvasni, ahol is kifejtette, mi is az a saga irodalom, milyen jellegzetes elemeket tartalmaz. Olyasmi volt ez, mint egy használati utasítás a könyvhöz. Így nem igazán lepődtem meg a későbbi olvasás során néhány érdekesebb leíráson, vagy amikor csak két mondattal kiírtak egy szereplőt. Ez ilyen, szokd meg így.

Amit nehezen viseltem az a leírások hiánya. Én szeretem, amikor le van írva a környezet, az érzelmek. Ebben a műben a tényekre szorítkoztak; ez elvette feleségül azt, amaz megölte a másikat, megszerezte a földjeit, aztán egy csatában meghalt. Valahogy így. Viszont ezzel a stílussal korokat ívelt át.

Érdekes volt végigkövetni egy egész nemzetség történetét, ám sokszor fordult elő, hogy elvesztettem a fonalat hogy éppen ki-kivel van. Általában akkor, amikor hosszabb időre hagytam abba az olvasást. Egyszer még meg is fordult a fejemben, talán le kellene írnom a „családfát”, ha már megjegyezni nem tudom. Ez az ötletem aztán nem valósult meg, később kiderült, szükségem lett volna rá, mert egy helyen aztán feladtam, hogy megértsem a családi kapcsolódásokat.

Tetszett, hogy rövid fejezetekkel dolgozik a könyv, és hogy a megfelelő helyeken lábjegyzetekkel látták el. (A visszautaló lábjegyzeteket viszont már kevésbé szerettem.) Plusz pont járt azért a könyvjelzőért, amin rajta voltak bizonyos betűkombinációk helyes kiejtései. Így nem csak találomra olvastam ki a szereplők nevét, hanem – reményeim szerint – helyesen.

Összességében jó kis könyv volt, egyelőre a folytatást mellőzném. A leíró részek hiányában is sok volt a számomra érthetetlen öldöklés. Tapasztalatnak mindenesetre kiváló volt, megismerhettem egy másfajta stílust, történelmet és irodalmi műfajt.