Gyermekkorom egyik kedvenc meséje a Micimackó. Emlékszem nem győztem elégszer visszatekerni a videó kazettát, hogy újra meg újra láthassam szeretett szereplőim bukdácsolását a tv-n. A legjobban persze én is Micimackót kedveltem, a kis csekély értelmű medvebocsot, a mézimádatával. Sokat nevettem Nyuszi és Tigris örökös viaskodásán, és szomorú voltam, amikor a mese végén Róbert Gidának végül iskolába kellett mennie.
Amikor nagyobb lettem, az iskolában valahogyan kimaradt A. A. Milne regénye, mint kötelező olvasmány, így magát a könyvet sosem olvastam, csak a mese története élt bennem nagyon sokáig. Gondoltam biztos ugyan az a kettő. Aztán valamikor térültem-fordultam az egyik könyvesboltban, és ráakadtam mindenki kedvenc medvéjének történetére. Angolul. Nem hagyhattam ott, még aznap visszamentem érte a boltba.
Pár héttel később aztán el is olvastam. Szégyelltem magam, mert nem szoktam könyvbe beleírni, viszont volt néhány angol szó, amivel csak nem boldogultam, így hát – szigorúan csak ceruzával – beleírtam segítség gyanánt. Mivel kicsinek szinte az unásig néztem (na, nem nekem, hanem a szüleimnek, akiknek már a „könyökükön jött ki” az egész mese) vártam az ottani fordulatokat is a könyvben. Jól meglepődtem, találtam számos olyan történést, ami a filmből kimaradt vagy éppen átírták, esetleg teljesen másképpen történt és a meséhez semmi köze. A legnagyobb csavart mégis talán az jelentette, hogy idegen nyelven kezdtem neki az olvasásnak. Élveztem nagyon, bár helyenként néha többször is újra kellett olvasnom egy-egy oldalt, hogy teljesen értsek mindent. Egy kicsit furcsa volt, hogy a párbeszédek kifejezésére kötőjel helyett idézőjelet használnak külföldön. Ettől eltekintve azonban élveztem az olvasást. Jó volt újra felfedezni gyerekkorom legkedvesebb meséjét.
Szívesen lennél az elsők között akik értesülnek a friss cikkekről? Iratkozz fel, és e-mailben kapod a friss tartalmakat.
Könyv.Pont 