Ritkán találkozom ehhez hasonló művel, az én stílusom ettől különbözik. Rossz szó lenne, ha azt mondanám, hogy muszájból olvastam el, holott valamilyen szinten igaz. Inkább úgy fogalmaznék, erősen ajánlott volt, persze érdekelt is. Ezért is szeretek könyvklubba járni, mert olyan könyveket is elolvasok, amit amúgy talán kézbe se vennék. Néha szerelembe esek egy könyvvel, máskor viszont megbizonyosodom róla, hogy az a műfaj nem illik hozzám. A Szonyecskával is így történt.

Inkább az utóbbi kategóriába került. Ulickaja könyvei nagyon népszerűek és felettébb kedvelt olvasmányok. Ez a kötet pedig még csak hosszúnak sem mondható. Sajnos nekem ez volt az egyetlen pozitívuma. Több szempontból sem nyerte el a tetszésemet. Első olvasatra nagyon tárgyilagos, hiányoltam belőle a hosszabb leírásokat, tényeket közöl időrendi sorrendben. Száraznak éreztem, egy idő után már nem a kíváncsiság hajtott, hogy olvassam, pedig elgondolkodtató mondanivalója van. Aztán körüljártuk az olvasási élményeket a klubban, mint kiderült nem én voltam az egyetlen, akinek nem igazán nyerte el a tetszését, bár meg kell jegyeznem, többségében egy korosztályból valók vagyunk. Aztán sorra került egy idősebb hölgy, aki kicsit más megvilágításba helyezte a történetet. Anyáink, sőt nagyanyáink korába, amikor is korlátokat szabtak az embereknek és csak nagyon kevés adatott meg a kevésbé jómódúaknak. Érdekes eszmecsere kerekedett az egészből, korosztályok érveltek egymásnak, végül megegyeztünk abban, lehetséges, hogy úgy 10-15 év múlva, már idősebb fejjel, elő kellene venni ismét, és megfigyelni milyen reakciókat vált ki belőlünk majd akkor. Nagy valószínűséggel akkor már másképpen fogjuk látni a leírtakat, de még akkor sem tudjuk majd teljesen átélni, mert az a világ amiben Szonyecska élt, és amit Ulickaja papírra vetett az én korosztályomtól már most is távol áll, nem még az utánunk következőktől.
Összességében egy olvasást megér, jobban mondva kettőt. Egyszer, amikor a kezedbe kerül, és egyszer majd jó pár év múlva, amikor már sok élettapasztalatot tudhatsz a magadénak.