Eredetileg könyvajánlót hoztam volna nektek, aztán meggondoltam magam, mert tegnap óta motoszkál a fejemben egy gondolat. Egy csoportos feladat révén, a hétvégén újra elővettem egy régi hobbimat, a rajzolást. Már nagyon régen ültem le csak úgy alkotni valamit, de mivel jött a kérdés, hogy mit szerettem régen csinálni, ami az óta esetleg elfelejtődött, egyből ez jutott eszembe. Így kiültem a napsütésbe egy füzettel, ceruzával, és elmélyültem a gondolataimban.
A végeredmény még engem is meglepett, pláne, hogy tényleg régen volt már, amikor utoljára így rajzoltam volna valamit. A büszkeség csak úgy bizsergette a tagjaimat, amikor elkészültem.
Aztán jött maga a kérdés, ami elgondolkodtatott: Mit szeretek a rajzolásban?
Ez indította el a kis fogaskerekeket, amit most megosztanék veletek is.
Nem feltétlenül a rajzolás miatt, hanem mert a válaszom az volt, hogy szeretek alkotni. Amikor valami kikerül a kezeim közül, valami megszületik a semmiből, és azt én hozom létre. Az én ötletem elevenedik meg a papíron, vagy, hogy a könyves vonalnál maradjak, a tervezői felületen. Hiszen a könyvjelzőket is ezért csinálom. Hogy adjak valami olyat, ami az én kezem munkája, a többieknek pedig, akik használják, örömet okoz, és hasznos. Ráadásul kreatív gondolkodásra késztet, ami pluszban szuper kihívás nekem.
Pedig először nem is értettem, hogy miért pont a könyvjelző tervezés jutott az eszembe, amikor elkezdtem őket megvalósítani. Csak szórakozásból csináltam, aztán tegnap ráeszméltem, hogy nem csak úgy, a semmiből jött az ötlet. Alkotni akartam, mert az örömet szerez nekem is, és másoknak is. Azóta számos könyvjelzőt terveztem már, némelyeket az olvasmányaim ihlették, másokat a fantáziám.
Ha kíváncsiak vagytok rá még miket csináltam:
Könyv.Pont 