A boldog herceg

Szokatlan volt olyan művet olvasni Wilde-tól, ami ilyen rövid. A Dorian Gray arcképe volt ugyan az egyetlen, amit eddig a szerzőtől olvastam, azt viszont többször is, mégis meglepődtem e történet kurta mivoltán, hiszen csupán pár oldalt tett ki a könyvben. Meg is lepődtem, amikor kivettem a könyvtárból, egy kb. 200 oldalas kötetet.

A szóban forgó könyv az Alinea Kiadó gondozásában került forgalomba, és összesen 11 elbeszélést tartalmaz. (Ez csak az egyik kiadás a többféle közül, a könyvtárból ezt tudtam beszerezni.) Nekem most csak egyre volt szükségem – könyv klubos „házi feladat”. Örültem, hogy elolvashattam, egy részt, mert Wilde-tól még csak hosszabb regényben volt szerencsém elmerülni, másrészt tetszett a tanulságos végkifejlet. Ennek apropóján a boldog herceg történetét is többször elolvastam egymás után.

Ami a legjobban tetszett, talán az, hogy szinte minden mondata hordoz magában valamilyen társadalom és személyiség kritikát az emberiségre nézve. Apró viselkedés és jellemábrázolások bújtak meg a sorok között, többségét az első olvasásra nem szúrtam ki, csak amikor már újraolvastam. A történet nekem az önfeláldozásról, a mások önzetlen megsegítéséről szólt, hogy akár a boldog herceg, akár a barátja, saját magukat áldozzák fel azért, hogy másoknak segíthessenek, ki-ki a maga módján és eszközeivel.

A kötet többi történetéhez még nem volt szerencsém, ám ami késik, nem múlik, egyet-egyet elolvasok majd ebédszünetekben. Minden esetre örülök, hogy felfedezhettem Oscar Wilde ezen oldalát is.