Matilda

Emlékszem gyerekkoromban a TV-ben láttam egy aranyos kislányról szóló filmet, aki a tanítója segítségére sietett, és csupa varázslatos dolgot vitt véghez. Szinte már el is feledkeztem Matildáról, amíg a kezembe nem került Roald Dahl könyve. Már a cím is ismerősen csengett, viszont amikor elolvastam a fülszöveget egyből eszembe jutott a gyerekkori filmélmény. Így hamar el is olvastam, nosztalgiából.

A könyv, úgy min a film is szívmelengető történetet mesél el egy elnyomott kisgyerekről, aki csak önmaga szeretne lenni. Aztán az élet megadja a lehetőséget is, amikor segíthet a tanítóján, aki nehéz helyzetben van. Vicces jeleneteket szül Matilda csodás képessége, gyerekként ezeket a jeleneteket szerettem a legjobban, mert a felnőttek mindig tanulságos leckét kaptak azért, mert rosszindulatúak, vagy gonoszak voltak másokkal.

Ez a mese, bár gyerekeknek íródott, nagyon sok felnőtt tanulhatna belőle, hogy mennyire fontos az önzetlenség, szerénység és a mások segítése. Matilda ezeket az értékeket képviseli nekem. Ezek mellett csak plusz ráadás, hogy egy kicsit mágikus is az egész. A gyerekeknek talán ezért is annyira szerethető maga a karakter és a történet egésze. Persze a pozitív karakterek mellett nem feledkezhetünk meg a negatívakról sem, például Dorong kisasszonyról, az iskola vezetőjéről, vagy Matilda szüleiről, akik minden áron meg akarják változtatni a lányukat. Ám ők is elnyerik „jutalmukat” a bántó megnyilvánulásokért, némelyikük még tanul is belőle egy kicsit.

Mind a könyvet, mind pedig a filmet jó szívvel ajánlom. Ez kivételesen egy olyan történet, aminek a filmadaptációjával is ugyan annyira meg voltam elégedve, mint az írott verzióval.