Páratlan Jaime (Terri Libenson)

Barátok és barát-ellenségek
Ez a felső tagozat

Ezt a könyvet azért olvastam el, mert mikor kinyitottam hasonlított az Egy Zizi naplója és az Egy Ropi naplója kötetekre. Legalább is abban, hogy a rajzolt, képregényes kivitelezés mellett pár soros kiegészítésekkel él a szerző, így adva teljes képet a történetről. Maga a sztori egy éppen a hetedik osztályt elvégzett lányról és a barátnőiről szól, akik, mint a kamaszok többsége átesnek azon az időszakon, ami próbára teszi a barátságukat.

A könyv nagyon jól mintázza a két legjobb barátnő nézőpontját, hogy a feleknek milyen érzés benne lenni egy ilyen szituációban. Megismerhetjük mind a két lány gondolatait, érzéseit, benyomásait, a kételyeket, és a felismerést, amikor rádöbbennek; a barátság sokkal fontosabb, mint az öltözködés, a fiúk vagy az, hogy néz ki a külsőnk.

A könyvben megtalálhatjuk mindazon szereplőket, akik a mi életünk részei is voltak, hát, kábé tényleg a felső tagozat környékén. A menő lányt, aki mindenkinek tetszik, a segítőkész tanárnőt, aki jó tanácsokkal lát el, a srácot, aki akkor bukkan fel, amikor a legtöbbet tud segíteni, vagy azokat, akik bár sosem mondták, de megbocsátottak azokért a dolgokért, amiket a hátuk mögött mondtál. De ne hagyjuk ki a szülőket sem, akiknek néha fogalmuk sincsen, éppen mi történik, ám az utolsó pillanatban mindig ott vannak, hogy támaszok lehessenek.

A Páratlan Jaime egy jól megírt történet a barátság próbájáról, a felső tagozatról, amikor minden és mindenki változik, és hogy bár néha úgy érzed egyedül maradtál, nem vagy egyedül. Az illusztrációk pedig nagyon jól kiegészítik a szöveget, teljessé téve az élményt, és jobban meghozva a kedvet a fiatalabbaknak is az olvasásra. Aki szerette a Zizi vagy Ropi sorozatot, annak ezt a könyvet is jó szívvel ajánlom.