Egy kis boszi naplója (Emma Steinkellner)

A következőkben egy olyan könyvet szeretnék bemutatni, ami csak elsőre néz ki kimondottan könyvnek, és még felnőtt fejjel is aranyos és élvezhető. Ahogy a címe és a fülszöveg is elárulja, egy fiatal, szárnyait bontogató boszorkány a főszereplője a történetnek.

A tizenhárom éves Luna Hush imád mindent, ami boszorkányos. Ám hamarosan rá kell döbbennie, hogy a boszorkányság a valóságban nem olyan, mint a filmeken, könyvekben vagy kísérteties történetekben. Amikor néhány nyolcadikos gyerek piszkálni próbálja halloweenkor, valami nagyon furcsa dolog történik. Kiderül, hogy a Massachusetts állambeli Kramerville-ben évszázados boszorkánydráma játszódik. És a meglepetés: Luna családja van az egész középpontjában. Amikor a lány ereje megmutatkozik, a dolgok teljesen elszabadulnak. Befogad egy beszélő macskát, belép egy varázsnaplóba, és rejtett világot tár fel. Nemzedékekkel korábbi titkok tárulnak fel, ahogy Luna feltárja a város, családja és önmaga bonyolult örökségét.

Annyit elárulok – és ez nem spoiler, mert ha kinyitjátok a könyvet ti is meglátjátok – hogy bár keménykötésű a forma, valójában egy képregényt takar. Ami szerintem szuper, mert alapvetően a tizenéves korosztálynak szól, akik így még érdekesebbnek találják a történetet.

Maga a cselekmény, és a hozzá kapcsolódó történelmi dolgok izgalmasak. A modern korból visszatekinthetünk egy másikba, ahol még boszorkányüldözések folytak és a varázslattal megáldott embereknek menekülniük kellett.

A történetben amellett, hogy egy tizenhárom éves lány önkeresését követhetjük nyomon felmerülnek olyan témák is mint például az anya-lánya kapcsolat, vagy az elfogadás kérdése, amik szintén nagyon jó környezetbe vannak helyezve ahhoz, hogy az éppen tinédzser korba lépők megértsék, és magukénak érezzék a problémákat és azok feloldásait.

Nekem nagyon tetszett a történet, a benne szereplő emberi kapcsolódások, és a felmerülő kérdések a fiatalabb és idősebb generációk között. Legnagyobb kedvencem a főszereplő lányt segítő beszélő macska – ha olvassátok, szerintem érthető lesz, hogy miért – mert hatalmas a dumája, és úgy egyébként is. Egy beszélő macska!

A könyvet alapvetően a tizenéveseknek ajánlanám, és azoknak, akik egy kis könnyed, szórakoztató képregényes kalandra vágynak, akár felnőtt fejjel is.