A minap szembejött velem egy jó kis online könyvesbolti leárazás. Hát gondolhatjátok, eszem ágában se volt kihagyni, egyből ment a kattintás, a jobbnál jobb kötetek kosárba pakolása. Aztán amikor már egy ideje böngészgettem és egyre jobban tele lett a virtuális bevásárlókosaram, elgondolkodtam.
Tényleg kell nekem ennyi új könyv?
Szükségem van rájuk csak azért, mert éppen olyan olcsón tudok hozzájutni, hogy az már pofátlanság?
Ezek komoly kérdések, így egész sokáig elmerengtem rajtuk. Gondolkodás mellett pedig szigorúan tovább kutakodtam a leárazott könyvek között.
Nem mondom, szépen kupacba gyűjtöttem (jó) néhány kötetet, amiről úgy gondoltam érdemes megvenni. Első nekifutásra vagy 30 db ilyen olvasnivalót szedtem csokorba. Nos, igen. Itt megint jött a kis lelkiismeret, kell-e nekem ennyi könyv. Eltipródtam magamban egy darabig, mire nekiláttam tüzetesebben elolvasgatni a könyvek fülszövegét, és mélyen magamba nézve eldönteni, mennyire fontos, hogy a kosárba rakott dolgokat meg is vegyem, és helyet kapjanak a polcomon.
Ezzel a problémával nem vagyok egyedül, több ismerősöm is mondta már, hogy néha lelkiismeret furdalásuk szokott lenni, mert megvesznek sokszor olyan köteteket is, amiket aztán el sem olvasnak, csak mert akkor éppen 70%-al, vagy még olcsóbban jutottak hozzá. Én is valahogy így éreztem, ezért még egyszer átlapoztam, mit is akarok megvenni, végül sikerült a 30-at 8-ra redukálnom. Azokat viszont már „muszáj” volt megrendelnem. Esküszöm, pisztolyt tartottak a fejemhez, hogy azokat már vegyem meg.
Félretéve a viccet, tényleg komolyan elgondolkoztam azon, hogy bár felettébb csábítóak a hatalmas leárazások, inkább kétszer gondoljuk meg, érdemes-e csak azért belemenni egy-egy megrendelésbe, mert piszok olcsón adják a könyveket, de valahol viszont tudjuk, hogy annyira nagyon még sincsen szükségünk egy újabb adag olvasnivalóra.
Könyv.Pont 