Volt egyszer egy könyvmoly, akinek volt néhány nehéz hete.
Na, ez voltam én.
Nyugi, most nem siránkozás jön, hanem az, hogy a nehéz hetekből milyen klasszul ki lehet jönni, ha az embernek van segítsége, és egy könyv pont jókor találja meg.
Mostanában nem voltam a legjobb passzban. Ezt tükrözték az olvasási szokásaim is, mert észrevettem magamon, hogy nem szívesen veszek a kezembe könyvet, ha mégis, az egyáltalán nem köt le. Teljesen máshol jártak a gondolataim, kicsit soknak éreztem a, hát, igazából mindent. Meg beteg is voltam az elmúlt néhány napban.
Jelentem, már jól vagyok.
A lényeg, amire ki akarok lyukadni, hogy a sok nehéz nap után, végre megtaláltam a jó dolgokat.
Az elmúlt két hétben rendeztem egy nyereményjátékot „Milyen detektív lennél?” címmel. Először csináltam ilyen jellegű játékot, meg úgy alapból nyereményjátékot az oldalon, vagy akárhol. Izgultam. Egyáltalán kitölti valaki?
A végén a sorsolást is nyélbe ütöttem, mert IGEN, sok játékosom volt. Már a következő játékon agyalok, hogy mi lehetne a téma, és hogyan kivitelezzem.
Tetszett a szervezkedés, hogy feladványokat kutatok fel, amiket a többiek meg tudnak oldani. Gondolkozom a nyereményen, és izgulok, hogy hányan fogják kitölteni vagy végigkövetni a játékot. Hogy folyton oda kell figyelnem, nehogy lemaradjon valami a posztokból, hogy a megfelelő link menjen ki, hogy a végén összesítsem a játékosokat. És persze maga a sorsolás. Amit szintén először csináltam, mert ÉLŐ videóban jelentkeztem be. Ez nálam nagyon nagy szó, mert annyira nem szeretek a középpontban.
A másik szuper dolog, természetesen, egy könyv. Ami most nagyon jól jött, bár nem gondoltam, hogy ennyire telibe találja a hangulatomat. Pusztán a fülszöveg, és az érdekesnek ígérkező sztori miatt vettem kézbe. Aztán a végén sokkal többet kaptam tőle, mint gondoltam. Kis lelki támogatást, amire nagy szükségem volt. Részletesen nem írom le a könyvet, mert készülök róla külön blogbejegyzéssel, de ez volt az:
Ráadásul ezzel a könyvvel elmúlt az olvasási válságom is, mert három nap alatt elolvastam (sőt az utolsó oldalaknál még anyukámat is kizavartam, hogy befejezhessem) és már azon gondolkozok, hogy mit olvassak legközelebb, sőt, ahogy jobban átgondolom, szerintem már meg is van, hogy melyik lesz a következő.
Hát valahogy így voltam én az elmúlt hetekben egyszer lent, most meg fent.
Jobb a fent.
Könyv.Pont 
1 című bejegyzés “Egyszer lent, most meg fent” gondolatot, hozzászólást tartalmaz