Eredetileg nem erről szerettem volna írni nektek, viszont már egy ideje kikívánkozik egy kicsit a mondanivaló, hogy milyen érzés is könyvszerető emberként egy vírus miatti intézkedés következtében otthon „szorulni”.
Mind a hobbimból, mind pedig a munkámból adódóan sokat foglalkozom könyvekkel, könyves rendezvényekre, könyvtárba és könyvesboltba járok, könyvklubokon veszek részt és tartok is. Mióta itthon „kell” maradni – ami a jelenlegi helyzetre való tekintettel érthető is – az ember úgy gondolná, hogy több ideje lesz mindenre. Nem tudom ti, hogy vagytok vele, én azt gondoltam, majd amikor itthon leszek kicsit több időm lesz a blogomra, több könyvet el tudok olvasni, kicsit utolérem magam.
Aztán rájöttem, hogy valamit elkalkuláltam.
A munka ugyan is nem vár rám, azt így is, úgy is minden nap meg kell csinálni, annyi különbséggel, hogy kicsit rugalmasabb az időbeosztás arra, hogy elvégezzem a kötelezőt.
Az olvasással is bajban voltam az első néhány napban. Volt, hogy egyáltalán nem vettem kezembe könyvet, pedig teljes eksztázisban voltam, hogy most majd mennyi sok időm lesz majd. Aztán, időm az volt, csak kedvem nem. Persze ez az óta helyre billent.
A „maradjotthon” parancs negatív hozadéka számomra, mint könyvmolynak és könyves bloggernek a következő:
Nincs könyvesbolt. Vagyis a bolt az van, csak nem tudok menni. Persze, netről is szuper könyveket lehet rendelni, mégis nagyon hiányzik az érzés, amikor bemegyek a boltba és sok-sok könyvet kézbe tudok venni, beleolvasni, aztán boldog mosollyal és legalább egy vásárlással távozni.
Hasonlóképpen vagyok a könyvtárral is. Egyrészt mert a munkahelyem, másrészt mert ott is szuper kincsekre tudok bukkanni.
Azt nem mondom, hogy könyvhiányban szenvedek, mert ez a veszély még nem áll fent. Ha esetleg mégis, akkor újraolvasom a könyvtáramat.
Nagyon furcsa, hogy elmaradnak szeretett könyves rendezvényeim, mint a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, vagy számos más könyvbemutató. Amúgy tegnap bukkantam rá, hogy leleményesen meg tudják oldani a többségét online verzióban is. Ami szuper kezdeményezés szerintem.
Aztán ott van a könyvklubos projektem az oktatómmal, aminél egy alkalmat sikerült élőben megtartanunk. Viszont mi is az online teret választottuk alternatívának, amíg helyre áll a rend, és az első online könyvklub nekem nagy sikerélmény volt. (Ez már pozitívumként könyvelendő el.)
Ami viszont jó az itthon maradásban, hogy:
Végre időt szántam a könyveim átválogatására, valamint beinvesztáltam egy könyvespolcra. (Juhééé!)
Amire eddig a bloggal kapcsolatban nem volt időm, arra most lasssan, de biztosan szánok egy kicsit, ráadásul fejlesztettem is, mert belekezdtem egy könyvjelzős projektbe. Még dédelgetni kell, viszont a tervek már alakulnak.
A blog és a facebook oldal mellett adminisztrátor lettem az általam vezetett könyvklub közösségi média csoportjában, ami nagy örömmel tölt el, és új kihívásokat rak elém.
És ami talán most a legnagyobb pozitívum (kicsit vicces is, hogy pont ez), hogy azért, mert itthon vagyok, nem kell papírra írnom, ha valami eszembe jut az oldalammal vagy a könyvekkel kapcsolatban, hanem meg tudom csinálni egyből, nem kell attól félnem, hogy elfelejtem.
Persze már nagyon szeretném, ha újra ellátogathatnék a kedvenc könyvesboltomba, vagy leülhetnénk a könyvklubbal egy kávézóban megvitatni az otthon átrágott olvasmányokat. Viszont, ahogy észrevettem, nagyon szuper megoldások születtek a most fellépő hiányosságok pótlására, és egyszer majd a rend is helyreáll.
Addig minden könyvmolynak kitartást és jó olvasást!
Nektek hogyan telik a karantén? Könyvmolyként hogyan élitek meg ezt a szituációt?
Könyv.Pont 