Ifjúsági, Könyvmoly napló, kortárs, sorozat

Becsengettek

A szeptember a gyerekek életében sarkalatos pontnak számít. Kezdődik az óvoda, iskola, egyetem. Van, aki már nagyon várja és olyan is aki kevésbé, esetleg egyáltalán nem. Én már egy ideje befejeztem az iskolát, leérettségiztem, szakmai képzést is végigcsináltam.. (Azért így írtam, mert a tanulást nem lehet befejezni, azt élethosszig csináljuk.) Legalább is azt hittem, hogy már nem fogok iskolába járni.

Aztán úgy hozta az élet, hogy most, 2019 szeptemberében újra beültem az iskolapadba, bár nem a szó szoros értelmében. Új kihívásba kezdtem, ami egy tanévet fog felölelni. A szülővárosom könyvtára segéd könyvtárosi képzést hirdetett, amire nagy buzgalommal jelentkeztem. Júliusban kiderült, felvettek. Izgatottan vártam az első napot. Már előre imádom. Szakmai képzés, gyakorlati órák, könyvtári gyakorlat. Azt hiszem jó helyre kerültem.

Ennek kapcsán jutott eszembe egy olvasási élményem, egy szívet melengető sorozat Leiner Laurától, a Szent-Johanna  Gimi. Tudom, érdemesebb lenne részeire szedni, viszont annyira egyben van az egész, hogy én is inkább így nyilatkoznék róla.

Könyvesboltban dolgoztam, amikor kedves kolléganőim feladatba adták – nem vicc, tényleg így volt – hogy az első kötetet kezdjem el olvasni. Mondanom sem kell teljesen beszippantott a sztori. Mindenhova magammal vittem a köteteket, hogy bármelyik percben felcsaphassam. Ebben az időszakomban mindenki rosszul járt velem, mert amíg olvastam nem szóltam senkihez, nem csináltam semmit, csak olvastam. Elsőre nem értem végig mindegyik részén a sorozatnak, egy évvel később talált rám ismét, akkor minden betűjét felfaltam (persze újrakezdtem az elejéről).

Olvasás közben elkapott a nosztalgia a középiskolás éveimről. Eszembe ötlöttek az érzések az első nagy szerelemről, a érettségire készülésről, a jövőm megalapozásáról. Ijesztő hasonlóságokat találtam a volt osztálytársaim és Reni barátai között. A tanárokról nem is beszélve. Reniék történetén keresztül visszavágytam egy kicsit a saját középiskolai éveimbe, hogy újra élhessem a sok kalandot, hülyéskedéseket az akkori barátaimmal és osztályommal. Azt hiszem hasonlóan jó csapat voltunk mi is, mint a Szent Johannások.

Nehéz szívvel tettem le az utolsó könyvet, mert megszerettem minden karaktert, főleg Renit, mert magamat láttam benne. A másik nagy kedvencem Virág, a maga sajátos stílusával. A srácok közül Ricsi és Dave nőtt a szívemhez.

Bárki szokta kérdezni mit ajánlanék egy iskoláskorú gyereknek, kivétel nélkül a Szent-Johanna Gimi áll az első helyen. Viszont szívesen bíztatok olyat is az elolvasására, aki már túl van az iskolás évein, mert nosztalgikus utazásnak is szuper.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s