London, könyvszerelem

A Facebooknak van az a szokása, hogy amikor úgy gondolja, felröppenti az emlékeztetőt hogy ennyi és ennyi évvel ezelőtt mit csináltunk. Legyen az kép, megosztott bejegyzés vagy állapotváltoztatás. Vannak pillanatok, amikor nem szeretem ezt a fajta megnyilvánulását, viszont ma egy kedves emléket hozott elő. A családom egy része Londonban él, körülbelül két éve már hogy utoljára ott látogattam meg őket, amikor több napot is a városnézésnek szenteltünk. Az egyik ilyen nap legfőbb témája a – dobpergéééééés – könyvek! Mindig is szerettem volna megnézni a British Library-t.

Ez a hely London nemzeti könyvtára ahol rengeteg, rengeteg, és még annál is több könyvet tartanak. Megbabonázva jártam az épület emeleteit. Sajnos nem tudtam bemenni azokba a szobákba ahol kézbe vehettem volna a köteteket, mert belépőkártyát kell hozzá igényelni, amikor mi mentünk akkor már nem volt iroda ahol ez kivitelezhető. Sajnáltam nagyon, de talán majd legközelebb. viszont így is nagy élmény volt, főleg az épület közepén végighúzódó King’s Library, vagyis a királyi könyvtár, mely több ezer kéziratot tartalmaz Anglia uralkodóitól. Grandiózus látványt nyújt az épület nagycsarnokában.

Jó pár órát eltöltöttem az épületben, még úgy is hogy könyvet nem foghattam a kezembe. Nézegettem a millió példányszámot felmutató bélyeggyűjteményt, egy egész háznyi területet betöltő kézirat kiállítást, ahol láthattam eredeti The Beatles dalszövegeket, sőt még Liszt dalokat is, vagy kézzel írt és festett hatalmas imakönyveket a közel keletről. Lélegzetelállító élmény volt.

A másik hely, ahol a könyvszeretetem jegyében megfordultunk a Foyles könyvesbolt, ami az egyik legnagyobbnak számít a maga 5 emeletével. Boltban még nem láttam ennyi könyvet egyszerre. Számomra inkább volt könyvtár kinézete, minthogy azt érezzem, egy könyvesboltban járok. Ezt leszámítva sikerült elvesznem a polcok között – majdnem szó szerint is. A rendszerezési elvet először nem értettem teljesen, aztán ahogy jártam-keltem az emeletek között valahogy mégis találtam egyfajta rendszert az elhelyezésekben. A bolyongásom végül egy kedves kis falhoz vezetett, ahol – nagy örömömre – magyar kötetekre bukkantam. Dragomán György, Szabó Magda és még sok más magyar szerző, és néhány külföldi könyv is magyar kiadásban. Ez nagyon feldobta a napomat. Mivel már azt hittem nem tudnak újat mutatni – ez is rengeteg élmény volt – megláttam, hogy a legfelső emeleten kávézó üzemel. Azt hiszem valahol ott hagytam el végleg a racionális gondolkozást. Vagy talán akkor, amikor beléptem a boltba. Inkább az előbbi, a kávézó csak hab volt a tortán.

Venni nem vettem semmit sem, a világ pénze nem lett volna elég, mert rengeteg szuper könyvet láttam, így csak a fogadalmammal távoztam;