Egy bevillanó emlék

Amikor a belvárosban járok, szeretek körülnézni a könyves szekérnél, hátha találok magamnak valami jó kis olvasmányt. Most sem volt ez másként, szembe ötlöt Daniel Keyes Virágot Algernonak című műve. Már szeretem volna elolvasni, úgyhogy gyorsan le is csaptam rá, aztán nézelődtem tovább, mígnem a kötelező olvasmányok szekciójnál – ez van kiírva a polcra – Mikszáth neve ötlött a szemembe. Akkor bevillant:

„Kisgyerekként, úgy 3-4 évesre saccolnám magam, ülök a halványzöld színű fürdőkádban, körülvesz a kellemes meleg víz, aminek a tetején fehér, buborékozó habpamacsok úszkálnak, ahogy a kezemmel hajtom őket ide-oda. Látom magam előtt a fekete sarokpolcot, amin szépen sorakoznak egymás felett a színes-tarka törölközőink, köztük egy-egy Disney mese mintás. Apukám ül a kád mellett, a szennyes kosár fedelén és hitetlenséggel a szemében forgatja a kezében a könyvet, amit még a fürdés kezdete előtt készítettem oda neki.

Biztos, hogy ezt olvassam? – mutatja oda a kis téglalap alakú, barnás színben játszó, szövetkötéses tárgyat, aminek az elején egy furcsa jel van. (Mint utólagos beszélgetésünkből kiderült a szerző monogrammja volt.)

Igen, ezt szeretném. Olvasd! – kergetem tovább a pamacsokat a víz tetején.

És akkor apukám kinyitott a könyvet, amit Mikszáth Kálmán írt, rám nézett, még mindig kétkedve, majd olvasni kezdett:

“Szepes vármegyének emlékezetes alispánja volt Görgey Pál a Thököly-féle időkben. Rossz, bizonytalan világ volt. Hétfőn még a labanc volt az úr, szerdán már a kuruc parancsolt. Tojások közt kellett táncolni…”

Hallgattam mély, mormogó hangját, közben elálmosodtam a vízben. Ez volt az én esti mesém. A fekete város.”

Abban a pillanatban, ahogy belém hasított az emlék, a szememmel már a könyvet kerestem. Meg is találtam. A mai napig nem értem, miért pont azt a könyvet kellett, hogy felolvassák nekem. Édesanyám se értette, sőt nem is emlékezett ilyesmire. Apunak már rémlett valami hasonló, de ő nem emlékezett a kötet címére. Jót mosolyogtam, hogy ez így, ennyi év távlatából eszembe jutott, ráadásul, ahogy belegondoltam, már akkor is mekkora könyvmoly voltam. A regény jött velem haza, egyszer elolvasom, hátha rájövök a miértekre.