A nyár a fesztiválokról szól. Személy szerint én még soha nem voltam semmilyen fesztiválon, értem itt a teljesség igénye nélkül akár a Sziget Fesztivált, akár a BeMyLake-t vagy a Balaton Sound-ot. Valahogy nem igazán vonzottak, de mindig is kíváncsi voltam hogy milyen lehet átélni a nagy koncerteket, a tömeget, az új ismerősökkel megosztott élményeket. Néhány barátomtól izgalmas sztorikat hallottam miután hazajöttek egy-egy ilyen fesztiválról, viszont én valahogy annyira nem tudtam beleélni magam abba a hangulatba.
Aztán, sok évvel a középsuli után kezembe került a Bábel című kötet. Kíváncsi voltam, milyen egy könyv lapjain keresztül megélni egy ilyen nagyszabású eseményt. Hát sikerült. Teljesen hozta azokat a dolgokat amiket a barátaim meséltek annak idején. Persze, gondolom élőben sokkalta nagyobb az egésznek a hatása, de mint mondtam nem vagyok egy fesztiválozós típus. Bár, ki tudja, lehet csak egyszer kellene elmennem hogy legalább kipróbáljam.
Ízelítőnek egyenlőre a könyv is szuper élmény volt, tele tipikusan tinédzseres húzásokkal (aminek a többségét én magma is átéltem), egymás cikizésével, ugratásával, bulihangulattal, és persze szerelemmel. Kicsit én is a társaság részének éreztem magam. Olyan volt, mintha visszarepültem volna az időben a középiskolai éveimhez, amikor a haverokkal mindenféle hülyeséget csináltunk, civakodtunk, de aztán végül jót röhögtünk az egészen.
Nosztalgikus élmény volt olvasni, mert kicsit rólam is szólt, meg persze mindenkiről aki volt fiatal.
Könyv.Pont 