Ifjúsági, kortárs, sorozat

Mindent a szeretteinkért

A sorozat végére értem, és azt kell mondanom így, hogy elolvastam mind a négy kötetet, összeállt a kép. Nagyjából. Persze nem lehet minden szálat teljesen elvarrni, és minden, az olvasóban felmerülő kérdésre megadni a választ.

Az elején, úgy azt hiszem az első 10 oldalig, vagy inkább a könyv első részének a végéig, volt hogy azt hittem én ezt most inkább leteszem. Egyszerűen nyomasztó érzés volt arról olvasni, hogyan veszik el egy anyától a gyermekét, akit éppen akkor hozott a világra. Ráadásul egyből utána elbocsátották az “állásából” (szar egy társadalom lehet az, ahol “CSAK” szülni kellesz, és ha valami probléma van veled akkor mehetsz a levesbe). A legszomorúbb nekem mégis az volt, hogy amikor megtalálta az újszülött fiát, nem vehette magához, mert nem volt szabad. És valahol itt kapcsolódott össze az utolsó kötet az elsővel. Nagyon jó keretet adva az egész sztorinak.

A főszereplő Claire aztán megtalálja a módját hogyan lépjen kapcsolatba a gyermekével, és kitartása akkor sem hagyja cserben amikor egy idegen helyre kerül, ahol mások a szabályok, alkalmazkodni kell. Jól el lett találva annak a bemutatása, hogyan tanulják a kicsik a világot amikor még nem ismernek semmit, mennyi kérdésük van, mit gondolnak miközben tanulnak, ráadásul ezt egy már majdnem felnőtt emberrel prezentálva, aki ráadásul el is veszti az emlékeit miközben elhagyta előző “otthonát”.

Élő példa ez a könyv a legnagyobb kitartásra, hogy azokért akiket szeretünk és akik hozzánk tartoznak mennyi mindenen képesek vagyunk keresztül menni, és hogy nem adjuk fel addig amíg meg nem találjuk őket.

A könyv második felében Claire találkozik az előző történetekben már megismert Cseremesterrel. Konkrétan szerintem magával az Ördöggel ha úgy tetszik. Belemegy a felajánlott cserébe, persze megszívja. Ebben nincs semmi újdonság, a gonosz az gonosz. Mégis nekem hiányzott a sejtelmesség, az a mélyről jövő rosszat akarása a karakternek, főleg a végjátékban, amikor eljön a nagy összecsapás. Így aztán nem lett akkora durranás a négy kötetes mű. Aki igazán az egész főszereplője lett volna, az ugyebár Gabe, viszont ha összességében nézem a négy könyvnyi történetet, sokkal több szerep jutott a “mellékszereplőknek”, akik igazából vitték a sztorit.

A vége happy end, ennek más nem is nagyon lehetett volna. Tetszett hogy aztán mindenki boldogan él amíg meg nem hal, és egy kis feszültség is került a végére mielőtt a jó győzedelmeskedett volna.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s