Nagy érdeklődéssel fogtam kezembe a könyvet miután belepillantottam a film előzetes videójába a neten. Ez valamikor tavaly volt, azóta már a filmet is láttam, de természetesen előtte elolvastam a könyvet.
Nem is igazán tudom, hogy milyen módon fejezhetném ki azt, ahogyan a történet hatott rám. Az első, ami eszembe jutott olvasás közben az a “kettősség” kifejezése. Nekem ez jellemzi leginkább a történetet, hiszen egyazon testben két teljesen különböző lélek lakozik. Megindító és elgondolkodtató volt arról olvasni, miként gondolkodik, viselkedik egy férfi, aki a lelke mélyén valójában egy félénk nő, tele álmokkal és vágyakkal. S hogyan viselkedik ennek a férfinak a szeretett, ám egyre inkább elnyomott felesége, amikor felfedezi annak igazi oldalát. Hogyan segít neki azzá lenni, aki valójában lenni akar. Minden viszontagság ellenére kitart mellette, és a szeretetével, odaadásával biztatja. Ugyanakkor, egy kissé ki is használja, hiszen ha nem volna a férfiban élő női lélek, melynek kezdeti szabadulásához ő maga is hozzájárult, meglehet, nem vált volna belőle sem az a nagy sikerű festőművész, akivé Lili tette. Tehát nekem a történet inkább szólt arról, mennyire szüksége van egyiknek a másikra ahhoz, hogy aztán teljes életet élhessenek, és azzá váljanak, akik valójában lenni szeretnének.
Mindemellett persze az is érdekfeszítő, mégis milyen módon, hogyan operálták át Einart, hiszen abban az időben csak elvétve akadt olyan orvos, aki teljes mértékben megértette volna a gondjait, s drasztikus pszichés kezelések helyett – amik inkább ártottak volna -inkább segíteni akart rajta, hogy kiteljesedhessen.
A könyv olvasása után kicsit felkutattam az internetet, hiszen A dán lány igaz történetet vesz alapul, s rátaláltam néhány, az íróval folytatott interjúra. Ezen kutakodás alkalmával akadtam rá, s én magam is szívesen elolvasnám Lili naplóját, melyet a kezelési idő alatt és a végleges műtét után is haláláig vezetett. Érdekel, vajon mit élhetett át, hogyan érezte magát, mit gondolhatott róla a világ és ő a világról.
Könyv.Pont 