Megvan az az érzés amikor gyerekkorodban egy mese nagy kedvenced volt, aztán egyszer csak szembe jön veled a könyvespolcon? Nekem megvan. Úgy tudnám mondani, hogy olyankor egy fura kettős érzésem van. Érdekel a könyv, mert szeretném ismerni a mese alapjául szolgáló eredeti történetet, viszont óckodok az elolvasásától, mert mi van, ha csalódok, vagy nem tetszik, esetleg más szemszögből látom miatta a szeretett mesefilmet.
Aztán persze mindig a kíváncsiság győz, ezt a kötetet is leemeltem a polcról. Más. Merőben más élmény volt. Nem is gondoltam volna hogy ennyire meg fogok lepődni majd. Őszintén azt hittem hogy Kipling is gyerekkönyvet írt. Mekkorát tévedtem.
Izgalmas és megdöbbentő történet volt Mauglié, egy olyan fiúé, aki vadállatok között nőtt fel, megértette őket, és akinek a szívéből sosem lehetett kipusztítani a dzsungelt. Ahogy olvastam, rájöttem, hogy egyáltalán nem befolyásolja a Disney által vászonra álmodott animációról kialakult képemet, inkább azt fedeztem fel, hogy mennyi mindent finomítottak az eredeti történeten. Persze aztán, ettől elvonatkoztatva olvastam tovább nagy lendülettel.
Folyamatos, izgalmas cselekmény, mélyről jövő ősi bölcsességek amiket a könyv magával hozott nekem. Minden történetnek megvolt a maga tanulsága és ok-okozati magyarázata, semmi sem történt csak úgy magától. A legjobban talán az a tézis ragadt meg bennem hogy “mindig szolgáld meg amit kaptál”, vagyis a valamit valamiért elve, viszont nem azon ismeretében ahogy azt ma sokan értik. Inkább valami ősibb, elemibb jelentéssel bír ez a kijelentés.
Viszont nem csak Maugli történetét ismerhetjük meg a könyvből. Sok más, rövidebb történetet is beleszőtt az író. Nekem először nagyon furcsa volt, hogy egy folytonos történetbe néha-néha be van szúrva egy másik, sokszor teljesen más helyen vagy időben játszódó másik sztori, aminek ráadásul nem sok köze van a dzsungelben felnövő gyerekhez. Viszont ezek között is voltak szívet melengető történetek, vagy éppen megdöbbentő fordulatokkal teli mesék.
Én azt mondanám, egyáltalán nem csalódtam, sőt kimondottan élveztem a könyvet és az első néhány fejezet után már nem akartam folyton összehasonlítani, mert nem is lehet. Mind a gyermekkori meseélményem, mind pedig a Kipling által megálmodott világ önmagában az igazi.
Ha tetszett a cikk iratkozz fel és e-mailben kapod a friss tartalmakat.
Könyv.Pont 