Tövistrilógia

Nagyon sokáig kerülgettem Mark Lawrence könyvét, mire rászántam magam az olvasásra.

A széthullott birodalom trilógia.

Jorg Anchrat.

Egy tipikus anti hős, aki már gyermekként szörnyű borzalmakat élt át és már fiatalon egy egész birodalom vezére lett saját elszántságából, és kitartásából. Nem is tudom, hogyan fogalmazhatnám meg egyszerűen a benyomásaimat. Talán a legjobb szó ez: letehetetlen. Nekem ilyen élmény volt.

Pedig mennyi embertől hallottam a csodálkozást, ezt tuti nem olvasod el egyhamar, hiszen több mint ezer oldal a 3 kötet egyben. Pontosabban 1300. Megcsináltam. Két hét kellett, mert képtelen voltam letenni annyira izgalmas és kusza, egyszerűen magába rántott a történet. Meg persze azért is sikerült ilyen hamar elolvasnom mert nem voltam hajlandó mást csinálni az olvasáson kívül. Talán csak a munkahelyemen hagytam fel vele. Egy kicsit. Csak amennyire muszáj volt.

Hihetetlen kalandok, párbeszédek, szereplők. Néha nyers és igazságtalan, mint az élet. De ez így volt tökéletes. Csavaros cselekmény, annyira, hogy folyton ébernek kellett maradnom, csak akkor érthettem meg teljesen a történetet, ám volt, hogy még néha úgy is csak pislogtam, mert egy-egy mozzanat váratlanul csattant, nem számítottam rá. A cselekmény lendületes volt, izgalmas, fordulatokkal teli, egy percig sem untam el az olvasást még akkor sem, amikor a kezem már majd leszakadt a kötet súlya alatt (nem kis teher egy 1300 oldalas, kemény borítós könyvet kézben tartani.)

Nem vagyok híve a könyvekbe írásnak, szövegrészek kiemelésének. Itt viszont elcsábultam, olyan életigazságok kívánták, hogy kiemeljem őket, hogy a szemem legközelebb is fennakadjon rajtuk. (Persze, okos kis könyvmoly vagyok, nem teszek ilyet. Viszont már csak azért is el fogom olvasni megint, hogy kijegyzetelhessem a sorokat.)

Imádtam a történet minden percét. Magával ragadó, elgondolkodtató, éberséget kíván. Nem e világi, és kicsit mégis. Nem egyszerűen jó és rossz ellentéte, hanem olyan kusza és bonyolult, mint maga az élet. Nem lehet semmit teljesen elkülöníteni, mindennek megvan a maga árnyalata, nem egyszerűen fekete vagy fehér, hanem sokszínű és érdekes.

Aki nem fél együtt utazni egy önfejű, ám megfontolt, néha brutális mégis a maga módján szerethető trón várományossal az mindenképpen vágjon bele ebbe az utazásba. Addig le se tegye, amíg az utolsó betűvel is végzett. Megéri. Nekem megérte.

A trilógia kötetei:

  • Tövisek hercege
  • Tövisek királya
  • Tövisek császára

Ha tetszett a cikk, kérlek kövesd be az oldalt (jobb felső sarok, vagy a hozzászólások alá görgetve) és gyorsan értesülhetsz a friss tartalmakról.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s