Egyéb

Egy új év kezdete

Már évek óta nem szokásom az új esztendő beköszöntével fogadalmakat tenni. Egyrészt azért, mert valahogy sosem sikerül úgy betartani ahogyan én azt elképzelem, másrészt mert inkább csak nagy általánosságban fogalmazom meg a dolgokat és nem konkrét célokat tűzök ki magam elé. Így hát idén is eltekintettem a fogadalomtételektől. Viszont eszembe jutott egy tavaly elkezdett projektem, ami természetesen egy könyvvel kapcsolatos.

Marie Kondo japán írónő remekeiről szeretnék most egy kis beszámolót tartani (Rend a lelke mindennek, Tiszta öröm), mivel a könyvek elolvasása után kedvem támadt magát a módszert is kipróbálni amiről írt. Ez a KonMari módszer. A rendrakásról szól, arról, hogy olyan dolgokkal vegyük körbe magunkat amiket szeretünk és ezáltal az életünk is boldogabb lehet, rendet teremthetünk nem csak a saját környezetünkben, de saját magunkban is.

A könyv szerint az egész lényege, hogy megtalálod a számodra fontos dolgokat, majd azok helyét a lakásban. Ez hosszú folyamat, mert minden a tárgyak kiválogatásával kezdődik. Aztán ha már minden olyan dolgot kiválogattam ami “örömet” szerez nekem azzal hogy birtokolhatom (persze ez is egy kicsit bonyolultabb mint ahogy le van írva), mindennek meg kell találni a helyét, “ahol az adott dolog jól érzi magát”. Ha ez is megvan, akkor jön az egész rendrakás dolog lényege; mindent a helyére kell visszatenni használat után.

Én úgy gondoltam tavaly év elején hogy megvalósítom az olvasottakat, bár a könyvek olvasása közben ráeszméltem hogy ez nem lesz egy egyszerű dolog, mivel maga az írónő is kb. fél évet jósolt az egész rendrakásnak. Nekem csak egy szobám van, úgy számoltam hogy nem kell fél év az egész nagy “RENDET RAKOK” mozgalomnak, hát egy kicsit elszámoltam magam mert még mindig tart, igaz hogy már csak az utolsó fázis van hátra. Szóval aki bele akar vágni az kösse fel a gatyáját, nem lesz sétagalopp, viszont nagyon is megéri.

Adok egy kis ízelítőt a vállalkozó szelleműeknek akik belevágnának a mindent felölelő rendrakásba. Számomra ilyen élmény volt: (most csak a nagyobb kategóriákat szedném össze, mert így is hosszú élménybeszámoló lesz)

RUHANEMŰK

Fogtam a összes lehetséges ruhámat, kivéve ami mosásra várt (ez nem volt valami sok) és szépen az ágyra szórtam. Hát, volt pár göncöm az tuti. Az ágyat nem is láttam, annyi mindent pakoltam rá.  A szekrényben nem tűnt ilyen soknak. Viszont tényleg minden ruhámat kipakoltam a tartójukból. Felsőket, nadrágokat, kabátokat, még az alsóneműimet is.

Jó sokáig tartott mire minden egyes ruhadarabot a kezembe vettem, és egyesével eldöntöttem róluk hogy örömöm telik-e benne hogy az adott ruha az enyém. Furcsa volt, mivel bizonyos darabokra rögtön rá tudtam vágni hogy “igen, ezt nagyon szeretem, örülök hogy az enyém”, míg voltak olyanok amiket többször is kézbe kellett vennem vagy felpróbálnom, mire el tudtam dönteni hogy melyik kupacba teszem őket. Úgy szól a fáma, hogy csak azután keress helyet a dolgoknak miután végeztél a szelektálással. Mivel nincsen annyi helyem hogy minden holmimat a szoba közepére pakoljam, és nem szerettem volna dobozokból öltözködni hetekig ezért úgy döntöttem hogy amikor egy nagyobb kategóriára való motyómat kiválogattam, helyet keresek nekik. Ez sem volt amúgy egyszerű. Viszont  nagyon megszerettem azt a hajtogatási technikát amit KonMari ajánlott. Olyanra hajtogatom a ruháimat mintha kis téglák lennének, így könnyebben elférnek állítva. Szebben mutat a fiók, én pedig az első ránézésre meg tudom mondani, mi van a fiókban vagy dobozban. Szóval a hajtogatással is sok időm elment.  Valamikor reggel kezdtem neki a rakodásnak és  azt hiszem délután négyre minden ruhaneműm a megfelelő helyére került, szépen összehajtogatva, élére állítva. Olyan szépen mutatnak a pólóim a fiókban, öröm ránézni.  Így elmondhatom hogy megérte az egész napos válogatás és hajtogatás.

TÁSKA, ÉKSZER

Pár héttel később, mert csak akkor értem rá, folytattam a dolgaim kiválogatását. Most a táskákon és az ékszereken volt a sor hogy átválogassam és helyet keressek nekik. Mit ne mondjak ezekben a kategóriákban is volt mit válogatni. Először fogtam a tömérdek táskámat – mert nő vagyok, és a sok táska elengedhetetlen az életemben, meg amúgy sem találok sose olyat ami kellene – és kipakoltam az ágyam közepére. Hát, jó nagy kupacot halmoztam össze. Viszont ezt nem tartott olyan sokáig kiválogatni mint a ruháimat.  Igaz, ami igaz, kevesebbet is selejteztem ki. Szeretem a táskákat na. Ráadásul vannak közte olyanok amiket csak úgy szeretek hogy van, viszont használni nem nagyon szoktam. De akkor is jó ránézni, örülök amikor meglátom a szekrényben, ezért azokat megtartottam. (Ami a könyv szerint amúgy megengedett, mert ami örömet okoz, az maradhat, akkor is ha esetleg nem használod rendszeresen.)

A táskák után nekiláttam az ékszermustrának. Huh. Jó sok nyakláncom meg fülbevalóm volt, amit át kellett nézni. Ezeknél macerás volt minden egyes darabot kézbe venni. Viszont megérte, mert el tudtam dönteni hogy mi marad, és mit szeretnék “kidobni” (jótékonyan elajándékozom majd ha lesz rá lehetőségem). Amúgy ennek a műveletnek a legjobb része ez volt, amikor visszapakolásztam a kiválogatott dolgaimat a tartójukra. Ezt saját magam gyártottam még évekkel ezelőtt, viszont most egy kicsit kicsinosítottam, nagyon tetszett a végeredmény, öröm ránézni. Sőt, a legjobban az tetszett, hogy milyen ötletesen hasznosítottam a karácsonyfadísz akasztókat. A nyakláncaimat fűztem fel rájuk, így egyesével tudom őket tárolni és felakasztani. Kreatívság. Szóval nagyon büszke voltam magamra amikor végeztem.

KÖNYVEK

Nos, nem mondhatnám hogy egyszerű lett volna a művelet, mert irtó sok könyvem van itthon. Kész könyvtár. Igazából még sosem számoltam meg de 100 db már biztos hogy van, ha nem több. Ezt a mennyiséget azért egy kisebb fajta művészet volt lepakolni a szekrényekről, rá az ágyra – mert oda gyűjtöttem össze – majd kiválogatás után vissza a helyére mindent.

Fél napomba telt, mire sikerült minden könyvnek helyet találnom. Minden esetre egy élmény volt azt a részét megcsinálni a rendrakási sorozatomnak. Szeretem a könyveket, és érdekes volt megtapasztalni saját magamon, hogy voltak olyanok amiket nagyon kézbe sem kellett vennem, mert már ránézésre tudtam hogy örülök neki. Aztán voltak olyan kötetek is amiket kétszer, háromszor is a kezembe kellett vennem, mire kitaláltam hogy mi legyen velük. A legviccesebb talán az egészben az volt, amikor a könyvsorozatokat válogattam. KonMari szerint ezeket nem muszáj egyesével megnézni, elég ha egy kupacban vannak a könyvek, és átöleljük őket. Szépen nézhettem ki ahogy ölelgetem a könyvhalmot.

Amúgy tényleg tetszett az egész válogatósdi, ráadásul rengeteg olyan könyvet sikerült félretennem, amiket igazán nem is szeretek, csak még évekkel ezelőtt kaptam őket és megtartottam. Így majd vagy elajándékozom valakinek, vagy eladom, mert mind nagyon jó állapotú és érdekes könyv, csak nekem nem okoz örömöt hogy tartogassam. Igazság szerint amiket végül kiválogattam soha nem is vettem kézbe azelőtt sem. Valaki majd jól jár velük.

Amiket pedig megtartottam, azokat nagy gonddal helyeztem vissza a polcra, de még így se fért el az összes. Mivel törekedtem az állva tárolásra, van olyan polcom ahol két sorban vannak a könyvek. Viszont így is még csak ideiglenes volt a helyük. Ahogy végeztem az egész szoba rendbetételével szépen kipakoltam mindent, kitakarítottam, picit kedvezőbben rendeztem át a bútoraimat, és megkerestem mindennek a végleges helyét.

PAPÍRFÉLÉK

Aznap amikor a papírjaimat válogattam nem is sejtettem hogy mekkora munkára szánom el magam. Tudtam hogy nagyon sok mindent megtartottam, viszont álmomban sem gondoltam volna hogy ennyi papírt őrizgetek. Te jó ég!

Persze egy csomóról azt se tudtam már hogy miért tartottam meg. Viszont vicces volt, amikor régi iskolai jegyzetek vagy órai levelezések kerültek elő. Többségükről már nem is tudtam hogy miért tartottam meg, de azért néhányon elnosztalgiázgattam. Aztán találtam olyan receptkivágásokat amiket sosem készítettem el vagy próbáltam ki. A régi tananyagokról nem is beszélek.

Egy óriási zsák papírszemetet vittem ki délután, de előtte minden olyan hivatalos vagy félhivatalos papírt apró fecnikre kellett tépnem, amin valamilyen adatom vagy a nevem szerepelt. Ezt a melót nem kívánom senkinek. Komolyan. Még a hátam is belefájdult, a kezemről nem is beszélve. Minden háztartásban legyen egy irat megsemmisítő. Nagyon hasznos találmány. Tuti hogy fele annyi idő alatt végeztem volna.  Viszont azóta nincs káosz az íróasztalomon, mindent szépen mappákba szedtem, és külön tárolom azokat a papírokat amikkel még foglalkoznom kell (pl.: befizetésre váró csekkek, kuponok, számlák).

Csak hogy ne eresszem olyan bő lére a mondandót és ne unjatok rá a hosszadalmas újévi kis cikkemre majd jövő héten folytatom az elbeszélést amiben szó lesz a komono (vagyis apróságok) témakörről és  a Marie Kondo szerint is a legembertpróbálóbb feladatról, a számunkra érzelmileg fontos tárgyak rendszerezésének kivitelezéséről.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s