Többszöri újraolvasást kíván.
Rettenetesen tetszett. Egyszerre volt érdekes, elborzasztó és felettébb megható. Örültem hogy a sok-sok viszontagság ellenére, végül Erik is megtapasztalhatta a boldogságot, amit annyi éven át nélkülözött.
A történet megmutatta, hogy senki sem tökéletes, és hogy ami igazán számít az az, hogy milyen a lelkünk, nem pedig az hogy hogyan nézünk ki. Ám sajnos ezt rengeteg ember elfelejti. Számomra a történet legszomorúbb tanulság az volt, hogy egy kiváló tehetségekkel megáldott embert csakis azért utasítottak el, mert súlyos testi hibával jött a világra. Ám ettől ő még nem volt kevesebb, sőt. Neki volt a legnagyobb szíve, de az emberi gyarlóság és ítélkezés már gyermekkorában beárnyékolta annak tisztaságát.
Kimondottan tetszett a vörös rózsa legendája, melyet Erik Christine-nek olvasott fel, s ami teljesen ráillett szerelmükre, és évekkel később Charles testesítette meg ezt a gyönyörű mesét, hiszen ő lett az a tüzes vörös virág, mely a fehér rózsa és a madár tiltott szerelmének gyümölcseként született a földre.
Bár Eriket sokszor őrültnek nevezték, s maga is használta e titulust, azért szíve mélyén rendes ember volt, és rengeteget tett másokért. Sokszor talán az önön tudta nélkül.
Könyv.Pont 