Állatfarm

Sokszor hallottam már Orwell könyveinek magasztalását, viszont nem jutottam még el odáig magamtól hogy kezembe vegyem egy művét. Most viszont ki volt adva “házi feladatnak”, mivel könyvklubba megyek, és ez lesz a téma. Ki is vettem a könyvtárból pár nappal ezelőtt. Íme a benyomásaim;

Egy olyan mű amely jól mutatja meg milyen is a világ, amiben egy magát tökéletesnek gondoló vezető próbálja meg elnyomni a többséget kegyetlen és manipulatív eszközökkel.

A történet egy szép ideológiával indul, mi szerint egyszer eljön az idő, amikor majd az állatok uralkodnak a zöldellő mezőkön, és nem parancsol nekik az ember. Az állatok együtt fellázadnak, és utána minden jobbra fordul.

Elképzelésnek nagyon szép, csak sajnos nem így valósulnak meg  a dolgok a történet végére. Sokat mondó társadalomkritika, amely nem csak az akkori Sztálini Szovjetuniós időkre íródott, de bármely korban megállja a helyét. Mert mindig lesznek olyanok, akik egyenlőbbek akarnak lenni az egyenlőknél.

Orwell ezt a fajta felsőbbrendűségi kinyilatkoztatást egy gazdaság keretei közé helyezte, ahol az állatok felléptek gazdájuk elnyomása ellen, majd elkergették és saját “kezükbe” vették az irányítást, ami kezdetben nagyon kellemes napokat hozott nekik. Együtt dolgoztak, megosztva a munkákat és az élelmet, összetartva a közösséget. Megalapozva az állatizmus fő irányelveit.

Végül, mert az egyik disznó úgy gondolta hogy különb, okosabb a többieknél, romba döntötte a csodás jövő megvalósítását, hogy a saját maga jólétének megteremtésére fordíthassa a hiszékeny és befolyásolható állatok kitartó munkáját. Ez ahhoz vezetett, hogy a piszkos eszközökkel megszerzett hatalmat hazugságokkal, félrevezetéssel, manipulálással és kegyetlen bánásmóddal tartotta magánál, nem riadva vissza a brutális megnyilvánulásoktól sem, mint az állatok lemészárlása. A gazdaság többi lakója pedig hiába tudta a lelke mélyén, vagy mutattak rá bizonyítékok hogy nem ezekért a dolgokért küzdöttek oly keményen, mégsem tudtak fellépni a diktatúra ellen, mert ha ki is nyilvánították véleményüket vagy ellenszegültek a parancsoknak, jött a megtorlás és még többet szenvedtek.

Végül egy teljesen eltorzult képet kapunk arról, hogyan is viselkednek azok a disznók akik egyenlőbbek akarnak lenni a többieknél, már-már teljes hasonlóságot mutatva az emberekkel, akiket azelőtt minden áron el akartak űzni.

Az Állatfarm történetén végigvezetett allegória sajnos nem csak a múltban, de a jelen társadalomban is fellelhető, holott ha elhagynánk a történet végére kialakult jelmondat második felét sokkal szebb és élhetőbb világot teremthetnénk magunknak.

“Minden állat(ember) egyenlő, de egyes állatok(emberek) egyenlőbben a többinél.“