Sorsok, életek, skatulyák. De vajon meghatározhatja-e az életünket mindörökre a hit, amibe születtünk, a testi hibák, melyeket magunkon viselünk vagy éppen a környezet, amiben felnőttünk. Ráerőltethető-e valakire a “sorsa”? El kell-e fogadnunk, vagy van választási lehetőség?
A Gyönyörű Titkok Múzeuma számomra ezeket a témákat érintette. Két fiatal, akiket körbezár a környezetük, a neveltetésük, a hitük. Egy lány, aki testi hibáját rejtegetni kénytelen, s olyan dolgokat kell tennie, melyek idegenek személyiségétől. Mégis megtalálja a számára kijelölt utat az életben, még ha ehhez el is kell árulnia addigi életét. Egy fiatalember, ki megtagadja hitét és családját, ám különleges adottságának köszönhetően hőssé válik, s ugyanezen adottság jóvoltából talál megbocsátást múltbéli hibáiért.
Rengeteg karaktert és személyiséget ismerhettem meg a történet olvasása közben. Mindegyiktől tanulhattam valamit életről, szerelemről, ragaszkodásról, családról, barátságról. De ezek mellett jelen volt az árulás, megvetés, csalás, elnyomás is. A két fiatal személyes sorsának alakulása közben figyelemmel kísérhettem a korabeli munkásosztály elnyomását, tüntetéseit, nyomorát, valamint egy város fényes felemelkedését, tündöklését, majd tragédiáját.
Izgalmas olvasmány volt, mind a történet, mind pedig a könyv szerkesztését tekintve, bár az első pár fejezetnél kicsit furcsának hatott az egyszer személyes naplóként, legközelebb történet leírásként olvasható események, de a kezdeti zavart leküzdve teljesen élvezhető és sodró, varázslatos történet önmegvalósításról, szerelemről, és a minket körülvevő nehézségek és akadályok legyőzéséről.
Könyv.Pont 