„ Őszinte, időtlen, és a végén tuti sírni fogsz.”
Így hangzik a Teen Vouge ajánlása a borítón. Nos, ezzel teljesen egyetértek, kivéve talán a sírást. Ugyan meg nem könnyeztem Simon történetét, de meg kell hagyni, nagyon érzelmes. Amellett engem nagyon elgondolkodtatott, mégpedig arról, hogy miért is közösíti ki a társadalom egy része a melegeket. Nagyon ajánlanám ezt a könyvet azoknak, akik szerint a melegek MÁSOK, a szó rossz értelmében.
Mert olvasva Simon történetét bárki más helyettesíthetné. Mert bárkivel megeshet hogy bejelentkezve hagyja az e-mail fiókját és illetéktelen beleolvas, vagy hány olyan ember van, aki manapság megzsarolnak, pláne ha a zsarolónak értékes tudás van a birtokában. De talán a legfontosabb, mindenki átélte már, milyen az ha valakit mindennél jobban szeretünk, amikor szerelmesek vagyunk. Ez az érzés mindenkiben ott van, tekintet nélkül a nemre, korra, vagy bármi másra.
Mindenkinek joga van annak lenni, akinek akar. Ez a regény az elfogadásra is megtanít minket. Hiszem Simon barátai is minden feltétel nélkül elfogadták, hogy ő egy kicsit különböző, mint ők, más teszi boldoggá, másképpen látja a világot. De a kitárulkozása mégis a Blue álnevet használó fiúval volt a legnagyobb. A köztük cserélődő e-mailek nyomán átélhető mekkora dilemmát okoz nekik a coming-out kérdés. Hogy hogyan fogadják majd a szüleik, vagy a barátaik, esetleg az iskolai közösség. Érezhető hogy először bizonytalanok. De aztán a sorra bekövetkező beszélgetések, és kiszámíthatatlan események sorozata előhozza belőlük a nagy vallomást, és utána talán már minden egy kicsit könnyebb lesz. Legalább is nem olyan nehéz és zavaros mint előtte. S talán még happy end is kerekedhet ebből a coming-outból.
Megérte elolvasni. Szívesen ajánlanám bárkinek, de főleg azoknak, akik szerint a homoszexuális beállítottság kivetni való dolog. Hiszen szeretni mindenkinek szabad, és elsősorban emberek vagyunk, és minden ember egyenrangú.
Ami a legjobban tetszett a könyvben, az Simon egy mondata, miszerint;
„(…) mindenkinek coming-outolnia kéne?(…) Egyszer mindenkinek színt kellene vallania egy kínos esemény keretében, akár heteró, akár meleg, akár biszex, vagy akármi az illető. Csak mondom.”
