A következő kötetnek előtörténete van.
Az úgy volt, hogy megjelent a blogon egy könyvélmény, amit egy recenziós példány után készítettem el. Hobbi bloggerként még nem tartok ott, hogy naponta kapjak felkéréseket olvasásra vagy cikkírásra – szerintem nem is győzném egyenlőre – mégis, a nyaralás alatt majd kiugrottam a bőrömből, mikor egy nap alatt két megkeresésem is érkezett az előző beszámolóm után. Az egyik Aux Eliza Mögöttem a jövő kötete, amiről most mesélni fogok.
Bevallom, egymás után kétszer is elolvastam. Egyszer azért, mert magával vitt a történet, másodszor pedig azért, hogy bejelölhessem azokat a részeket amik valamiért megtetszettek. Maga a könyv rövid, kevesebb mint 150 oldal, így hamar a végére ér az ember. De maga a történet:
“Ebben az évben az időutazás a legkevésbé meglepő dolog…
A tizenhárom éves Laurát megviselte a 2020-as év: a járvány és a sok online zaklatás. A legjobb karácsonyi ajándék az lenne számára, ha egy másik korban élhetne. Arra azonban nem számít, hogy ezt meg is kapja, és a 80-as években találja magát.
Először elvarázsolja a vírusmentes és internet nélküli világ… Aztán találkozik a szülei fiatalkori verziójával, és beleavatkozik az időbe. Ha nem hozza helyre, amit elrontott, elveszíthet mindent és mindenkit, ami a régi életéhez köti. De ha el akart tűnni 2020-ból, miért akarna visszamenni?
Érezted már, hogy rossz korba születtél?
Ha nem tudod, hol a helyed, akkor pont itt van! Ez a te történeted!
Most kiderül, mit jelent az a bizonyos „bezzeg az én időmben”!“
Laura és Boti története nagyon aktuális. Nem is azért mert csak pár éve, hogy megjelent a koronavírus, átírva az egész világ működését, hanem mert az internetes bántalmazás napi szintű probléma, amivel a gyerekeknek meg kell küzdeniük, sokszor úgy, hogy a szüleiknek fogalmuk sincs róla, miken mennek keresztül. A coviddal kapcsolatos “maradjotthon” érzéssel nagyon tudtam azonosulni, mert a munkahelyemen minket is home officeba küldtek, ami valljuk be egyrészről jó is volt, meg nem is. A híreket hallgatva akkor, felfogni se tudtam vajon miket élhetnek át a diákok, és csak áldani tudtam a szerencsémet, hogy nekem már nem kell iskolába járnom.
De hogy a témánál maradjak, a regény ötlete nagyon tetszett, és kíváncsi lennék mihez kezdenék egy hasonló szituációval. Kár, hogy nem találok spontán időgépet. A címválasztás is frappáns, bár ezt jobban akkor lehet megérteni, amikor végigolvastad a történetet, így én sem lőném le a poént. Kicsit olyan Vissza a jövőbe hatása van, és amúgy szívesen megnézném film változatban is, már csak azért is, mert kíváncsi vagyok a ‘80-as évek divatjára.
Minden esetre inspiráló történet volt. Amit megtanultam a regényből, hogy segítség mindig akad amikor bajba kerülünk, és hogy a kívánságoknak, gondolatoknak, legyenek azok bármilyenek, hatalmas teremtő erejük van. Ajánlom a könyvet mindazoknak a gyerekeknek akiket valamilyen módon bántás ér az internet világában, és azoknak a szülőknek is, akik már lehet elfelejtették milyen is gyereknek lenni, és a gyermekkor problémáival megküzdeni.
Könyv.Pont 