Nagyon meglepődtem, és egyben mérhetetlenül örültem, amikor pár hónappal ezelőtt megkeresett a Skarlát kiadó, hogy lenne-e kedvem elolvasni és értékelni egyik első kötetes szerzőjük művét. Mielőtt rábólintottam volna az olvasásra nem sokat tudtam a regényről, csak hogy egy realista, new adult, romantikus történet. Elvállaltam.
Aztán megkaptam a könyvet. Először csak a címet és a borítót néztem meg. Szenvedélyes hadviselés. Mivel akkor még nem olvastam el a fülszöveget, beleestem abba a hibába, hogy a előre ítélkeztem. Első ránézésre nem tudtam összeegyeztetni a borítót a könyv címével és arra gondoltam valami háborús-romantikus könyv olvasására bólintottam rá, és valahogy már nem is érdekelt annyira.
Aztán nekiálltam olvasni. Bánatomra nem akkor, amikor megkaptam. Tudtam, hogy el akarom olvasni, csak nehezen szántam rá magam. Viszont megérte. Az első néhány fejezet után megfogtak a szereplők, és tudni akartam mi történik velük. Itt külön örültem, hogy e-bookot kaptam, mert a telefonon könnyen magammal tudtam vinni.
Besztercy Bálint bokszedző, az egyéjszakás, fájdalommentes kapcsolatok híve. És jól érzi magát a bőrében. Egészen addig, amíg egyik napról a másikra a nyakába nem szakad az edzőterem vezetése, és veszélybe nem kerül a megélhetése. Ezért kényszerű döntést hoz: felad egy hirdetést, hogy lakótársat keres. Ám a lány, aki a hirdetésre jelentkezik, összekuszálja Bálint életét. Pont, ahogy nyolc évvel ezelőtt.
Petrás Adri egy bántalmazó kapcsolatból menekül Budapest túlfelére, egy olcsó albérlet és a biztonság reményében. A nyolcadik kerületben azonban egykori ellenségével, Bálinttal találja szemben magát. Ismét a táncba menekül, hátha megnyugvásra talál. Pont, ahogy nyolc évvel ezelőtt.
Két ellenség.
Egy közös lakás.
Régen osztálytársak.
Most lakótársak.
Fojtó múlt.
Vágytól terhes jelen.
Mi történik, ha két szenvedélyes, makacs, tűzről pattant ember egy légtérbe kerül? Garantált az apokalipszis.
A sztori tényleg realista, mai, aktuális. Sokat gondolkodtam olvasás közben, melyik olvasáélményemre hasonlít, aztán rájöttem. Ehhez hasonló élményben akkor volt részem, amikor a Szent Johanna Gimi sorozatot olvastam. Csak ez most a huszonévesek “meséje”, ami keményen tükrözi a való életet. Munka, albérlet, megélhetés, vállalkozás vezetés, barátságok és szerelmek, családi kötődések. Ráadásul nem is egyszerű témákat érintve; bántalmazás, kiközösítés, pánik, önvédelem, családi minták, elfojtás.
Szóval a maga módján kemény történet két fiatalról, akiknek megvan a saját és közös nehéz múltjuk is, ám a kényszer egymás mellé sodorja őket ismét. Nem akarom elspoilerezni a sztorit, mert tényleg megéri elolvasni. Nekem nagyon tetszett, bár kicsit fájdalmas is volt. Helyenként nagyon is jól tudtam azonosulni, bár ezért köszönettel is tartozom. Kevés olyan mű van, amiről elmondhatom: nem én találtam a könyvet, ő talált meg engem. Ez is egy ilyen olvasmány volt, mert sokat adott. Értékes gondolatokat, megoldási lehetőségeket, és hogy nem szabad feladni.
A főszereplőket is megszerettem, Bálint és Adrienn kapcsolata tényleg egy szenvedélyes hadviselés mind egymás, mind pedig a saját életük viszonyában. Aztán ott van Dominik, aki Bálintot saját gyerekkori énjére emlékezteti, és aki Toma karaktere után szintén a szívemhez nőtt kicsit. Meg persze az örökké zsémbes és kötözködő szomszéd néni, akinek szintén megvan a saját múltja és története.
Az olvasmányaim külalakjára ritkán szoktam kitérni, itt most mégis megemlíteném, hogy üdítően hatottak a szereplők egymás közötti üzenetváltásainak kivitelezései, a helyenként megjelenő szövegbuborékok. A tördelés és az elosztás is számomra tetszetős, a szemnek kényelmes, extraként jelentkeznek a fejezetek első szavának más betűstílussal való kiemelései.
Amit összességében elmondhatok; hatott. Nekem nagyon. Szenvedélyes, mai, aktuális, esetleg a káromkodásokat sokalltam benne helyenként (bár sajnos a mai világhoz ez is hozzátartozik, ebben élünk), erős, szomorú, ütős.
Könyv.Pont 